Minden bevásárlásnál beteszek a bevásárlókocsiba egy csomag túrót, ami otthon bekerül a hűtőbe, aztán jól elfelejtem. Majd amikor megtalálom, már csak néhány napja van vissza a minőség megőrzési idő lejártáig. Ilyenkor pánikszerűen készítek belőle valamit. Leginkább túrógombócként szokta végezni, de most túrós nudli formájában reinkarnálódott.
Kifli
Nagyon régen sütöttem kiflit vagy kenyeret. Az utóbbi időben idő szűke miatt inkább pékségben/boltban vásároltam meg a kenyérféléket, csak a házi hamburgerhez sütöttem bucikat. Most, hogy igyekszünk nem kimozdulni otthonról leporoltam a régi receptjeimet és úgy döntöttem inkább megsütöm én, amire vágyik a család. Kezdetnek kiflit készítettem. Ez a kifli kívül roppanós, belül puha (másnapra már nem roppanós, viszont még mindig puha). Vacsorára készültek el. Még langyosan csapott le rá a család. Úgy ették, mint akik napok óta nem ettek.
Időutazás
Gyermekkoromban töménytelen mennyiségű málnát ehettem Nagyszüleim kertjéből, sőt még a piacra is vittünk eladni. Emellett természetesen mindig készített Nagymamám jó nagy adag málnaszörpöt is, amit aztán nagyon beosztottunk, hogy sokáig kitartson. Persze ez lehetetlen küldetés volt, hiszen mindig rájártunk, amikor nem figyeltek.
Feketeribizli lekvár
El sem tudom mondani mióta készülök rá, hogy magam készítsek feketeribizli lekvárt. Nagyon szeretem, de itthon egyszerűen nem kapok olyat ami igazán finom lenne, magas gyümölcs tartalommal és nincs agyon cukrozva. Éppen ezért német ismerősök szoktak hozni minden évben Németországból. Tavaly már készítettem lekvárt piros ribizliből, ami nagyon hamar elfogyott így idén gondoltam nem csak pirosból készítek, hanem megpróbálkozom a feketével is.
Ribizli lekvár
A tavalyi évben készítettem először lekvárt ribizliből és akkora sikere volt, hogy ez a lekvár fogyott el először. Nem hiába az a kis savasság, ami ebben a gyümölcsben benne van, nagyon izgalmassá teszi az ízét. Ráadásul én nem szeretem túlcukrozni a lekvárokat, így nagyon gyümölcsös íze marad. Én passzírozom a gyümölcsöt főzés előtt, hogy a pici magok ne kerüljenek bele a kész lekvárba, így picit időigényesebb, de megéri az a plusz fél óra.
Ciao Mamma Ristorante Újbuda
Délben érkeztünk Újbuda nem rég nyílt olasz éttermébe, melyben a római és környékbeli konyha jegyei dominálnak. Az étterem zsúfolásig volt többségében a környező irodaházakból ebédelni érkező vendégekkel. Még szerencse, hogy volt foglalásunk. Hatalmas pörgés van itt déltájban, de a személyzet magabiztosan állta a sarat.
Mesés kekszek
Folyton nyúznak a gyerekek, hogy ne csak karácsonykor legyen mézeskalács, mert annyira imádják. Én viszont szeretném, ha ez a finomság megmaradna kuriózumnak és nem válna mindennapos rágcsálnivalóvá. Ezért arra gondoltam, hogy készítek egy kekszet, amelynek az íze hasonlít kicsit a mézeskalácséhoz. Kevésbé fűszeres, viszont cserébe csodásan roppanós. Kapott egy réteg csokit is az aljára (bár szerintem anélkül is tökéletes) így nagyon hasonló lett az íze, mint gyermekkori kedvencünknek, a Mesekeksznek.
Madártej
Gyermekkorom egyik kedvenc édessége. Sokszor készítette Anyukám főként, amikor túl sok tojás volt. Nagyon egyszerű elkészíteni, így már én is megtanultam nagyon hamar. Viszont valahogy az évek alatt feledésbe merült, amíg nem régen egy sütis csoportban valaki fel nem tette a frissen készített madártejéről a képet. Rögtön kedvet kaptam hozzá, hogy elkészítsem. Emlékeim szerint kicsit édes volt, amit gyermekkoromban készítettünk, ezért én most kevesebb cukorral készítettem. Így a gyermekeim is boldogan falták.
A bor és az egészség
Ezzel a címmel rendezett egy kellemes hangulatú előadást nemrégiben a Twickel Szőlőbirtok Kft. a Veritas Weinbárban, amelyre meghívást kaptam. Bevallom nagyon kíváncsivá tett a téma. Arra azonban nem számítottam, hogy ennyire tudományos alapokra helyezik majd az előadást és ennyi új információk gazdagodom. [Tovább olvasom…]
Legutóbbi hozzászólások