Úgy esett, hogy egyik gyermekem szorgosan nyomta az óvodai napokat, miközben a másik utódom itthon kúrálódott egy kis köhögés jóvoltából. Nálunk a napi rutin része, hogy a reggeli közben megnézem és elmondom nekik, hogy mi lesz a menü aznap az óvodában. Amikor kis beteg kakadum meghallotta, hogy mákos guba, és ő abból ki fog maradni, rettentően csalódott volt. Természetesen a felépülés fontos része, hogy a gyermek jókat egyen ezért nem kellett sokáig győzködnie arról, hogy itthon is guba legyen az ebéd. Szerencséjére előző nap kalácsot sütöttem, így már csak néhány hozzávalót kellett gyorsan beszereznem.
[Tovább olvasom…]
Sós mogyorós- sós karamelles vanília fagyi
Akárhogy kutakodok az emlékeimben, nem rémlik, hogy lenne olyan az ismeretségi körömben, aki ne szeretné a fagyit. Persze nyilván nem vagyunk egyformák, mindenkinek megvan a favoritja. Kinek a tejes, kinek a gyümölcsös, kinek a zöldséges, a sós vagy akár az alkoholos. Én nagyon örülök, hogy már nem csak a klasszikus fagyik szerepelnek a repertoáron, még ha ez némileg meg is nehezíti a választást.
Madártej
Gyermekkorom egyik kedvenc édessége. Sokszor készítette Anyukám főként, amikor túl sok tojás volt. Nagyon egyszerű elkészíteni, így már én is megtanultam nagyon hamar. Viszont valahogy az évek alatt feledésbe merült, amíg nem régen egy sütis csoportban valaki fel nem tette a frissen készített madártejéről a képet. Rögtön kedvet kaptam hozzá, hogy elkészítsem. Emlékeim szerint kicsit édes volt, amit gyermekkoromban készítettünk, ezért én most kevesebb cukorral készítettem. Így a gyermekeim is boldogan falták.
Áfonyás tejszínes túrótorta
Az áfonya nálunk mindig kulcsszerepet töltött be. Anyukám amióta az eszemet tudom nagy rajongója. Azért 20-25 évvel ezelőtt igazi prémium áfonyalekvárhoz jutni nem volt könnyű. Szerencsére a német ismerősök nyaranta mindig hoztak pár üveggel. Ezek féltve őrzött kincsek voltak, és nagyon be kellett osztani. Gyerekként nekem nem volt olyan nagy kuriózum. Aztán telt, múlt az idő, és mára én is áfonya rajongó lettem.
Vanília
Honnan származik: Közép-Amerikában és Mexikóban őshonos.
Melyik részeit használjuk: A trópusi kúszó orchideafaj szárított toktermését és magjait használjuk fűszerként.
Milyen az íze: Intenzív illatú, fűszeres, enyhén édeskés ízű.
Mit fűszerezzünk vele: Gyakorlatilag bármilyen édességhez kiváló, de Mexikóban húsokat, halféléket is előszeretettel ízesítenek vele.
Milyen élettani hatása van: Fáradtság enyhítésére, kedély javításra kiváló, emellett pedig szíverősítő hatást is tulajdonítanak neki.
Mit érdemes még tudni róla: A vaníliát már az aztékok is alkalmazták csokoládé italuk ízesítésére, és a szerelmi vágy fokozására. Az indiánoknál pedig fizetőeszközként is megjelent.
Osztrák almás rétes, avagy a mennyei apfelstrudel
Úgy nőttem fel, hogy családunkban régi hagyománya volt a rétes készítésnek, ami anyáról lányra szállt. Tehát nekem teljesen természetes volt, hogy ami rétes, az leheletvékony tésztájú és bőségesen tartalmaz tölteléket. Aztán később természetesen megismertem a többi rétesfajtát is. A házi rétes mögé második helyre azonban az osztrák almás rétes tornázta fel magát.
Ami nagyon jó benne, hogy a tésztája ennek is nagyon vékony, viszont rengeteg benne a töltelék, ami nem túl édes, és vanília szósszal különösen finom.
[Tovább olvasom…]
Legutóbbi hozzászólások