Egy új helyre látogattunk Budapest belvárosában, a Stand bisztróban voltunk. Nevével ellentétben, ne egy talponálló kocsmát képzelj el. Nagyon igényesen összeválogatott berendezés, megtalálható benne az elegancia és a laza stílus is egyaránt. Sokan járnak ide ebédidőben, főleg a közeli irodákból, mert jól főznek és a menü áraik nagyon barátiak.
Mi egy kedd estén látogattunk ide. Pincérünk kedves, udvarias, jól tájékozott és készséggel válaszol minden kérdésünkre. Az italt a megrendelés után negyed órával kapjuk meg, de ennyi még belefér. Rövid tanakodás után rendelünk borjú húslevest és sütőtök krémlevest lazackockákkal és tökmagolajjal. A levesre is nagyjából negyed órát kellett várnunk. A borjú húsleves legnagyobb meglepetésünkre borzasztóan íztelen, leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a zacskós leveshez a 4 dl víz helyett 1 litert teszel. A sütőtök krémleves elég édesre sikeredett, a lazac íze pedig nagyon erősen dominál benne. Az intenzív hal íz és illat párosulva a tökmagolaj zamatával leginkább az olajos hal konzervre emlékeztet. És sajnos rettentően hiányoznak belőle a fűszerek.
Sebaj, majd a főétel jobb lesz, gondoltuk. A következőket rendeltük: roston lazacot mangós polentával, zsályás csirkemellet parázsburgonyával, vajhal filét fekete rizzsel és fekete tigris rákot narancshéjas piskótával, sárgarépa redukcióval. (Kedves Stand bisztró, ha olvassátok bocs, az ételnevek pontatlanságáért.) Szóval ezeket rendeltük és ismét negyed óra várakozás következett.
Közben pincérünket megkértük, hogy ajánljon nekünk bort a főételhez. Az ajánlata a következő volt: Demeter Zoltán pincészet 2007-es félszáraz furmint. A bor mellé némi történetet is kaptunk, ami nagyon tetszett mindenkinek. A bor mennyei nedű, mézszínű, gyümölcsös kissé likőrös állagú és az íze kissé édeskés. A bor ízlelgetése közben megérkezik főételünk, amit már nagyon vártunk. Hatalmas tányérok érkeznek, melyeken dízájnos tálalás ide vagy oda, eltörpül az ételek mennyisége..
A lazac ízletes nincs kiszáradva, már – már tökéletes is lehetne, de a fűszerezésnél itt is szűk markúak voltak. A köret hozzá mangós polenta, ami erősen hajaz egy tejbedarára, a mangó íz pedig még nyomokban sem volt fellelhető. A vajhalat nyugodtan hívhatnák vajhal stakenek is, mivel beül nyers volt. A fekete tigrisrákok éppenmegsültek, kissé még rágósak voltak, a piskótatallér pedig borzasztóan édes volt és a sárgarépa redukciót csak szerettem volna megkóstolni, mivel az a 4 – 5 csepp amivel összekenték a tányért nem volt értékelhető. A csirke nagyon mini adag volt és itt is hangzatosabb volt az étel elnevezése, mint az íze. Mivel a társaság egy része éhes is maradt, még desszertet is rendeltünk. Fehér csokis moussot és csokoládés túrótortát kértünk. A túrótorta kissé szárazra sikeredett, de a csoki mousse legalább nem volt túl édes.
Szóval a 8 féle ételből egyre sem tudnám azt mondani, hogy igazán finom volt.Sajnálom, mert az eddig olvasott kritikák is hasonlóak voltak erről az étteremről és nagyon bíztam benne, hogy én valami sokkal jobbat fogok tapasztalni. Összefoglalva az ételeken és az adagokon még van mit dolgozniuk, hogy megfeleljenek az árak színvonalának. A két pozitívum a pincér rátermettsége és valamint a bor volt.
Értékelés
Az ételek minősége: | |
Az ételek mennyisége: | |
Választék: | |
Ár – érték arány: | |
Kiszolgálás: | |
Hangulat: | |
Összhatás: |
Dorozsmai Endre mondta
A Vakvarjú, mely állazacot használ, azonosíthatatlan festett tengeri halat 5 pont és a Segal Viktor által felügyelt Stand 2 pont? (Két ízben jártam itt és minden kifogástalan volt.)
Ezt nem tudom komolyan venni.
Persze biztos akad, akinek jobb a Szent Jupát a Csalogánynál…
gasztrozseni mondta
Örülök, hogy Neked szerencséd volt velük. Sajnos mi nem ezt tapasztaltuk. Azt eddig nem említettem meg, mert nem akartam ennyire lehúzni őket, de a négy emberből kettőnek több napig tartó gyomorrontása volt a vacsora után. Mellesleg engem nem érdekel, hogy ki főzte az ételt sztár szakács vagy sem, számomra kizárólag az elém letett étel minősége a fontos.
Ellen mondta
Sokat jártunk oda, majd minden alkalommal jó volt minden. Megjegyzem, nem zabálni járunk étterembe, hanem simán enni. Az ízek: fűszerekkel azt kell teleszórni, ami silány alapanygból készül. Nagyjából 15 alkalomból, 40 féle ételből – úgy 2-3 nem ízlett. Egyetlen alkalommal sem maradtunk éhesek. A wasabinál lehet enni korlátlanul, futószalagon fűszereset.
Gasztrozseni mondta
Kedves Ellen,
Hogy kinek mi ízlik, az egyéni. A zabálós részhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ami nekem is kevés, az tényleg mini adag. Örülök, hogy Neked pozitív volt a tapasztalatod. Mivel tudjuk, hogy a Stand bisztró megszűnt, maradnék a régi mondásnál: halottról vagy jót vagy semmit.