Ha nem olvastad volna az előzményeket, akkor kezd itt.
Elérkeztünk az élménybeszámoló utolsó fejezetéhez. Képtelenség mindent leírni, az összes élményt, benyomást, gondolatot, még a végén azt gondolnád, hogy gasztrobloggerből utazásblogger lettem. Ezét úgy döntöttem ebben a részben a maradék négy nap legfontosabb eseményeit osztom meg Veled.
Peca
A hétfőesti, éjszakai vihar másnapra verőfényes napsütéssé szelídült. Az égbolt kitisztult, sehol nem láttunk egy felhőt sem. Fel is kerekedtünk, hogy megfelelő pecahelyet találjunk. Sibenik felé vettük az irányt. Eljutottunk Marinában, ami egy csodálatos kis falu, vitorlásokkal tarkított, gyönyörű tenger öböllel.
Itt úgy döntöttünk Vinisce felé megyünk tovább. A kacskaringós hegyi utakon át jutottunk le újra a tengerhez. Ez a kis helység messze van a forgalmas turista paradicsomoktól, viszont tele van magánházakkal, nyaralókkal melyek saját kis tengerparttal rendelkeznek, a víz pedig kristálytiszta.
Le is telepedtünk egy helyes kis öböl mellett és nekiláttunk a pecázásnak. Igazából csak apróbb halakat sikerült fogni, amiket rögtön vissza is engedtünk, de ennek ellenére nagyon jól szórakoztunk. Kellemes volt a parton üldögélni, kicsit fújt a szél, így nem lehetett annyira érezni, hogy mennyire éget a nap és, hogy mennyire meleg van (amit persze egyáltalán nem bántunk).
Az este a pihenésé volt. Tettünk egy sétát a parti sétányon mely körülbelül 2 km hosszú és tele van bárokkal, éttermekkel, árusokkal. Az emberek nagy része inkább csak sétálgatott és nézelődött. Bár egy hely tömve volt, a biliárd terem. Minket is elkapott feeling, úgyhogy játszottunk is egyet. A naplemente csodálatos volt és itt még majdnem este kilenc óráig világos volt.
Sütögetés
Másnap bevásárolunk Trogirban a halpiacon. Vettünk kétféle halat: lubint és oradát. Polipot nem kaptunk frissen, úgyhogy azt a szupermarketben vettünk, FAGYASZTVA. A halakat és a polipot előkészítettük az esti grillezéshez. A napot a tengerparton töltöttük. Sajnos a víz hideg volt nem tudtunk fürödni, de a hőmérséklettel nem volt baj 27 –28 fok volt.
Este aztán a grillezésé volt a főszerep az orada nevű halakat és a polipot készítettük el. A háziaknak kikerekedett a szemük mikor meglátták a vacsoránkat. Meg is kérdezték, hogyan készítettük. Miután részletesen elmondtuk a receptet, szállásadónk, aki már gyakorlott nagymama közölte, hogy azt hitte már mindent tud a főzésről, de mi tudtunk neki újat mondani.
Kirándulás
Másnap aztán ismét kirándulásra adtuk a fejünket és elmentünk a Krka vízeséshez. A út egy ideig a tengerpart mentén haladt, úgyhogy megcsodálhattuk többek közt Primosten városát is. Trogirtól elég messze van a vízesés, de megéri megnézni, mert nagyon szép. A belépő 95 kuna volt fejenként, ami tartalmazta a parkolási díjat és a buszozást.
Visszafelé útba ejtettük Sibeniket, ahol megebédeltünk. Meglepően olcsó volt minden Trogirhoz képest, pedig tengerparti éttermet választottunk. Az óváros nagyon szép, itt is hangulatos kis utcák vannak és annak ellenére, hogy ez Horvátország második legnagyobb kikötővárosa Fiume után, egyáltalán nem volt zsúfoltság.
Este ismét grillezés következett a lubin nevű hal került a tányérunkra. Mit is mondhatnék, a citromos, rozmaringos, grillezett hal az, amit nem tudnék megunni. Ez volt az utolsó napunk itt. Ezért este vízibusszal bementünk Trogirba. A város tömve volt, rengeteg ember mindenhol. Sokkal nagyobb volt a zsúfoltság mint napközben. Trau várát gyönyörűen kivilágították, szólt a zene, szóval nagyon hangulatos volt.
Plitvicei-tavak
Másnap reggel felkerekedtünk időben, hogy hazafelé még útba ejtsük a Plitvicei tavakat. Már annyi szépet, jót hallottunk a helyről, hogy úgy döntöttünk, ha már erre járunk mi is megnézzük. A belépőjegy itt sem volt túl olcsó, fejenként 110 kunába került és külön kellett fizetni még a parkolásért óránként 7 kunát. A belépőjegy ára tartalmazta a hajózást és buszozást. Megállapítottuk, hogy életünkben összesen nem láttunk annyi vízesést mint itt, egy fél nap alatt. Nagyon jól kiépített fahídon haladhatunk végig. A kitáblázás itt-ott nem teljesen egyértelmű, ezért mi is négy órát túráztunk a tervezett kettő helyett, de nem bántuk, mert a látvány lenyűgöző volt.
Ennyi lett volna a horvátországi élménybeszámoló. A kezdeti nehézségek után, sikerült teljesen kikapcsolódnunk és nagyon jól éreztük magunkat
Vélemény, hozzászólás?