Ha nem olvastad volna az előzményeket, akkor kezd itt.
Nem kellett nagyon keresgélnünk ugyanis ott ólálkodott a parkolóban az elkövető, aki egy cseh állampolgár volt és egy lengyel rendszámú autót is megkarcolt. A szállásadóink már hívták a rendőröket. Ezután hosszas telefonálgatás következett a családnak, a biztosítóhoz, ügyvédhez, hogy mi tévők legyünk. Mivel a trogiri rendőrségen senki nem beszélt semmilyen nyelven, a horváton kívül, a szombat esténk a vallomás felvétellel és a papírok kiállításával telt, fél nyolctól éjfélig. Az elkövetőt benntartották a fogdában.
Megviselten és szomorúan hajtottuk álomra fejünket. Másnap reggel úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk megállapodni a karcoló feleségével, hogy fizesse ki a kárunkat, mivel egy nemzetközi per költségei az egekbe szöknek, és hosszú időt vesz igénybe.
Jeleztük a karcoló feleségnek, hogy szeretnénk vele beszélni délután. Nagyon együttműködőnek tűnt.
Kicsit letaglózva indultunk megnézni Trogirt. A város tele volt turistákkal, hiszen ez egy nagyon közkedvelt üdülőhely. Már korábban beszámoltam róla, hogy a centrumban van a piac, a piaccal szemben pedig a kedvencünk található, ami nem más, mint a halpiac. A sokféle hal és tengeri herkentyű látványa mindig lenyűgöz.
Trogir
A kőhídon átkelve érjük el a történelmi belvárost, ami a tengerparton fekszik. A parti sétány egyik oldalán a kikötő helyezkedik el szebbnél szebb hajókkal, vitorlásokkal, másik oldalát pálmafák és éttermek szegélyezik. A sétányon végighaladva elérjük Trau várát. Rémlik még a történelemkönyvből? Ide menekült 1242-ben IV. Béla a tatárok elől. Koronázási palástjának csuklyáját ma is itt őrzik a város központjában, a Szent Lőrinc székesegyházban.
A keskeny kis sikátorok nagyon hangulatosak. Rengeteg étterem és üzlet található itt. Az étterem választás nem könnyű, az árak ugyan nagyon hasonlók, viszont az ételválaszték változó. Mi makrélát szerettünk volna enni és nagyon kevés helyen volt az étlapon. Végre találtunk egy helyet, ahol készítettek makrélát és a hely is szimpatikus volt.
Az ebéd
49 kunáért a következő menüt kínálták: makréla roston, kagylóval és zöldséggel. Kértünk is két adagot, de kagyló nélkül, helyette még kértünk egy adag sült krumplit (természetesen nem nekem) és két tonikot. A pincér nagyon jól beszélt angolul. Megkérdezte, hogy ha már a kagylót nem kértük, azért a zöldség jöhet e. Mondtuk, hogy természetesen.
Míg vártuk az ebédünket gyönyörködtünk a kilátásban. A hatalmas hajók, a gyönyörű kék tenger nagyon elbűvölő volt. Közben hoztak egy kosár kenyeret, jeleztük is, hogy nem kérjük, de azért ott hagyták. Hamarosan megérkezett az ebéd, nagyon ízlésesen volt tálalva és elég nagy adag volt. Megörültünk, hogy a hal és a párolt mángold mellé még friss salátát is kapunk. Az én halaim sajnos nem sikerültek túl jól, mert mindegyik kicsit keserű volt, (ami abból adódhat, hogy pucolás közben kiszúrták a hal epe hólyagját) és nem volt rendesen átsütve. Nem is esett túl jól, akárcsak a számla.
Kiszámoltuk ugyanis, hogy nagyjából 150 kunát fogunk fizetni és ehhez képest a számla 199 kunáról szólt. Külön tételként szerepelt rajt a két saláta és a kenyér. Ezt nem hagyhattuk szó nélkül. Közöltük a pincérrel, hogy arról nem volt szó, hogy a saláta extrának számít valamint kenyeret sem kértünk. Természetesen nem tetszett neki a dolog, de tudta, hogy igazunk van. Elviharzott a számlával, majd kis idő múlva visszatért a valós 152 kuna összegű számlával.
Fagyi
Nagyon felháborodottak voltunk, hogy ennyire megpróbáltak behúzni bennünket a csőbe.
Ha már az ebéd úgy sikerült ahogy, kitaláltuk, hogy eszünk egy igazi horvát fagyit. Nem volt egyszerű dolog, ugyanis Trogirban a legtöbb helyen Ledó fagyit árulnak. Végre megtaláltuk az ideális fagyizót, ahol volt étcsokis fagyi, ami hozzáadott cukrot nem tartalmazott. Ennek nagyon örültem és igazán finom volt. Egy adag, ami nálunk körülbelül két gombócnak felel meg 6 kunába kerül.
Fagyizás közben sétáltunk a Szent Lőrinc templom előtti téren.
Majd visszaindultunk a szállásra, ahol már nagyon várt bennünket a karcoló felesége. Az történt ugyanis, hogy nem engedték ki a férjét, mert az ügyért felelős ügyész Splitben úgy döntött, hogy átszállítják börtönbe garázdaság vádjával, és nem engedik ki, ha nem egyezik meg velünk és a lengyel károsultakkal.
Az ügy lezárása
Így némi alkudozás után megegyeztünk az összegben. A pénzt a rendőrség előtt kellett átadniuk, ezért ismét bementünk a rendőrségre. Röpke 3 órányi várakozás után megtörtént a pénz átadása.
Mint utóbb kiderült, az elkövető SM betegségre szedett gyógyszerére ivott négy sört, amitől teljesen úgy viselkedett, mint aki tudatmódosító szer hatása alatt áll. Nem is emlékezett semmire. A rendőrségen mikor viszont láttuk, teljesen úgy éreztük, mintha egy másik ember állna előttünk.
Azért a pontos eseményleíráshoz az is hozzátartozik, hogy az elkövető felesége csak csehül beszélt, ezért szállásadónk testvére beszélt vele, aki tudott szlovákul (mivel a két nyelv nagyon hasonló megértették egymást) és szállásadónknak fordította horvátra, ő pedig nekünk angolra.
Azért elképesztő, hogy hiába tanulunk évekig nyelveket nem megyünk vele semmire, ha a másik fél nem érti.
Kicsit nyugodtabban vettük utunkat vissza a szállásra és bíztunk abban, hogy ezután a két nap idegeskedés után végre tényleg kezdetét veszi a nyaralás.
Vajon ezek után, hogy sikerült a nyaralásunk? A folytatásból kiderült.
Dekorella mondta
Még soha nem jártam Horvátországban, valahogy éppen ez eddig kimaradt. Mit mondjak kicsit elment a kedvem tőle, hiába a sok szép látnivaló. Ez a sok csalás lehúzás undorító.
Mi Rómában jártunk így pl.a kajával, ott is a nem kért és meg sem kóstolt kenyeret akarták kifizettetni, és nem volt kevés az érte kért összeg. :-(
Nagyon várom a harmadik fordulóját a nyaralásnak!
gasztrozseni mondta
Azért a folytatásban lesznek pozitív élmények is, és talán a végére visszajön a kedved Horvátországhoz. A vendéglátásban az olaszok is ilyenek a tálalási díj (coperto) alap, általában 1 – 2 euro fejenként és az olivás kenyérért (amit nem kértél) is felszámolnak 1 – 2 eurot fejenként. Szóval ha csak ketten vagytok már minimum 4 euroról indul a számla és még nem rendeltetek semmit.
Janzsó Gábor mondta
Igazából nem Horvátországgal lenne kapcsolatos az amit leírok, de talán megéri.
A diákjaim Trau váráról kerestek képet a neten és erre az oldalra akadtak és mutattak két mondatot, amit véleményem szerint jó lenne javítani.
A szövegrész: “Rémlik még a történelemkönyvből? Ide menekült 1242-ben IV. Béla a törökök elől.”
Ha lehetne javítsuk át a törököt tatárra. Talán még Kadán vezér előtt is tiszteleghetünk, hogy nem sikerült elfognia az uralkodót, akit Az Adriáig követett.
gasztrozseni mondta
Kedves Gábor,
Köszönöm a helyesbítést, javítottam.