Ilyen hamar még nem akartam megírni egy étterem kritikát sem. Annyira jó éttermet találtunk, hogy muszáj minél előbb közhírré tennem. Ezt mindenkinek ki kell próbálni. A budapesti belváros forgatagában egy igazi kis nyugalom sziget a Vakvarjú.
Nem célirányosan ide indultunk, de mivel jókat hallottunk a helyről gondoltuk kipróbáljuk. A pontos tényekhez hozzátartozik, hogy egy rendezvény után, este tíz óra után estünk be az étterembe, abban a reményben, hogy még van konyha. A pincér, azonban megnyugtatott bennünket, hogy tizenegyig válogassunk bátran az étlapról.
Maga a hely nagyon kis igényes, teljesen egyedi dizájnnal. Mi egy kis kuckószerű boxot választottunk.
Kezdetnek rendeltünk 3 féle limonádét: zöldalmát, passiont és bittert. Nagyon ízletesek és zamatosak voltak, rengeteg gyümölccsel.
Nekem nagyon gyorsan ment a választás, az én vacsim a következő volt: grillezett kecskegomolya balzsamos salátával, paprika dzsemmel. Nagyon ízlett, igazi könnyű kis nyári vacsora. Rendeltünk még bécsi szeletet, meleg újhagymás burgonyasalátával, ami meglehetősen méretes adag volt. Kértünk bélszínt Kedvessy módra, ami alapvetően sült paprikamártással, kacsamájas cannelonival és marinált vargányával kerül tálalásra, azonban késői érkezésünk miatt más köretet kellett választanunk. Az így köretként kapott grill zöldség is kiváló volt. A sült paprikamártás pedig egyenesen isteni finom volt. És természetesen nem maradhatott ki a rendelésből az igazi vakvarjú, avagy a kenyérlángos amiről az étterem a nevét kapta. A tészta könnyed sok – sok feltéttel. Ki is fogott vacsoratársamon.
Bár a gomolyához jobban passzolt volna fehérbor vagy rose, a bécsi szelet és a bélszín miatt mégis szekszárdi merlot mellett döntöttünk. Annak ellenére, hogy száraz vörösborról beszélünk, nagyon könnyed, gyümölcsös ízzel találkoztunk.
Tizenegy óra előtt öt perccel jutottunk odáig, hogy rápillantsunk a desszertekre. Kicsit félve kérdeztük pincérünket, hogy belefér e még az időbe, hogy valami nyalánkságot rendeljünk, de „Kárrrr” volt aggódnunk hiszen megnyugtatott bennünket, hogy nincs akadálya a dolognak.
A varjútej (madártej) könnyű hablabdával, és a csokoládéhab fanyar meggyraguval, fehér kávémártással lett a két kiválasztott. Mindkettő desszert nagyon finom volt, és ami engem abszolút megfőzött, hogy a csokoládéhab egyáltalán nem volt túl édes.
Degeszre ettük magunkat, bár bélszínt kérő vacsoratársam, kicsit kicsinyelte a hús méretét, megjegyzem tényleg nem volt egy emberes adag. De lehet, hogy csak késői érkezésünk volt az oka.
Ami nagyon bánt, hogy fényképező nem volt nálunk, de végül ez is megoldódott.
Nagyon otthon vannak a hagyományos és a reform konyhában is.
Ha egy igazán finomat szeretnél enni, egy nagyon hangulatos helyen ajánlom, hogy látogass el ide.
A képekért külön köszönet a Vakvarjú étteremnek!
Értékelés
Az ételek minősége: | |
Az ételek mennyisége: | |
Választék: | |
Ár – érték arány: | |
Kiszolgálás: | |
Hangulat: | |
Összhatás: |
gasztrozseni mondta
A Vakvarjú étterem hozzájárulásával, felhasználtam néhány képet a saját oldalukról. Ezúton is köszönet érte!
Michael mondta
nice