Néhány napos kirándulásra érkeztünk Nyíregyházára. Hosszú volt az út, ezért a szállás elfoglalása után rögtön elindultunk, hogy megebédeljünk. Mivel egyáltalán nem voltunk ismerősek a környéken, a szállásadónktól kértünk segítséget, hogy mit ajánl hova menjünk. Ő azt javasolta, hogy próbáljuk ki a közelben lévő Nyilas fogadót.
Hamar megtaláltuk a hangulatos, fatornácos éttermet, amely 150 éves múltra tekint vissza, és amelynek gyakori vendége volt a Sóstót imádó Krúdy Gyula is. Az étterem belseje felé haladva több kisebb különterem is volt, amelyek különböző stílusúak voltak, és különböző korokat idéztek, a régi kastélyok hangulatán át a teljesen modernig. Mi végül az étterem nagytermében foglaltuk el asztalunkat, amelynek berendezése szintén a régi korokat idézte. Nagyon kellemes volt a hely miliője.
Mindig örülök annak, ha olyan pincérrel találkozom, aki szívélyes, segítőkész és nem teherként él meg a munkáját, hanem hivatásként. Itt pontosan ez volt a helyzet a bennünket kiszolgáló pincérrel. Készségesen válaszolt minden kérdésünkre, nem sürgetett bennünket, és rendkívül udvarias volt.
Az étlapon minden egyértelműen le volt írva, a fantázianevet viselő receptek részletezve voltak, ami számomra egyértelmű, hogy szükséges, de nem minden étterem esetében van ez így. Sok minden volt az étlapon, a hagyományos ételektől egészen a mostanában oly divatossá vált reformfogásokig. Ami érdekes volt, hogy több fogásnál nem volt köret alapból megadva. Ez szerintem azért volt jó, mert az igen bő köretválaszték közül mindenki szabadon válogathatott, anélkül, hogy az eredetileg megkomponált ételben variálgatott volna.
Elég hamar eldöntöttük, hogy mit fogunk enni. Kértünk egy adag aratós flekkent, ami roston sült tarja baconnel, hagymával, babos-kolbászos raguval, pirított gombával, kértünk két adag különleges kacsamellet grillezett camamberttel, vargányás lapcsánkával és paradicsomlekvárral, valamint egy adag vaslapon sült csirkemellet mézes mustáros-öntettel.
Szeretem, ha az ételre várakozás közben az étterem felszolgál falatkákat. Ez egy nagyon szívélyes gesztus az étterem részéről, ami számukra elenyésző költség, viszont a vendég elégedettsége szempontjából lényeges, hiszen úgy érezheti, hogy többet kap, mint amire számított. Mi itt most kecskesajtos krémsajtot kaptunk pirítóssal. Nagyon ízletes volt, a kecskesajt egyáltalán nem volt tolakodó.
Mire megérkeztek az ételeink már kellőképpen megéheztünk.
Egy kicsit meglepődtem amikor megláttam a vaslapon sült csirkemellem, mivel nem számítottam rá, hogy baconbe lesz göngyölve, és a mézes mustáros szósz is lemaradt, amit jeleznem kellett. A pincér ügyesen kivágta magát, hogy egyszerre nem fért el több tányér a kezében. Viszont így is várnom kellett az öntetre több mint 5 percet, szóval szerintem mégis csak elfelejtették. Igazából az öntet számomra kissé megfoghatatlan volt. Egy mustármagos, kissé csípős, kissé édes öntetre számítottam, ezzel szemben, gyakorlatilag úgy tűnt, hogy vagy készen kapható mézes-mustáros öntet volt, vagy kissé langyos mézben elkevertek egy kis mustárport vagy mustár olajat, és ez volt az öntet. Zöld tésztát rendeltem a hús mellé, mert úgy gondoltam, hogy a mézes mustáros öntettel finom lesz. Mivel azonban az öntet más volt, mint amire számítottam, ezért nem locsoltam meg vele a tésztát. A hús puha volt és ízletes, de a körettel így nem volt harmóniában.
Az aratós flekken szép nagy adag volt, bár a hús kissé túl volt sütve. Hogy ki mennyire szereti ropogósan a húst, az ízlés dolga, de szerintem ez egy picit szárazra sikeredett. A ragu ízletes volt, kellően fűszeres, kissé pikáns.
A különleges kacsamell ízletes volt, csak egy kisé kevés volt mellé a köret (ennél az ételnél alapból benne volt az ajánlott köret), így nem laktak jól vele kellőképpen. Viszont a paradicsomlekvár isteni volt, nagyon jól passzolt a kacsamellhez.
Az árak tekintetében korrekt árakkal találkoztunk. Az étterem maga nagyon tetszett, a kiszolgálás is nagyszerű volt, egyedül az ételek tekintetében éreztem úgy, hogy van még hova fejlődni. A köret általában az olcsóbbik fele egy ételnek, éppen ezért nem szabad sajnálni, főleg, ha a hús sem egy hatalmas adag. Azt sajnálom, hogy nem volt lehetőségem ebben a pár napban még egyszer ellátogatni az étterembe, mert volt még egy-két fogás az étlapon, amit szívesen leteszteltem volna, és talán elégedettebben távoztam volna.
Értékelés
Az ételek minősége: | |
Az ételek mennyisége: | |
Választék: | |
Ár-érték arány: | |
Kiszolgálás: | |
Hangulat: | |
Összhatás: |
Vélemény, hozzászólás?