Ha jártál már Szentendrén, akkor tudod, hogy a Duna parthoz közel eső sétányon számtalan étterem sorakozik elsősorban külföldi turistákra várva. Ez látható az éttermek kínálatán, és az üzletek kínálatán is. A kalocsai papucstól, a szegedi paprikán át, a kékfestőig, itt mindent megkaphatsz, ami tipikusan magyar.
Így nem könnyű itt egy olyan étteremnek, amely nem ezen a sétányon helyezkedik el, hanem egy utcával beljebb, és nem gulyáslevest és halászlét kínál, hanem tapasokat, gazpachot, serrano sonkát vagy akár tortillát. De próbálkoznak, és megjegyzem nagyon ügyesen.
Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy oda-vissza ismerem a spanyol konyhát. Természetesen vannak tipikus ételek, amelyeket ismerek, és készítettem is, de mégis más megkóstolni ezeket az ételeket egy tehetséges séf tolmácsolásában.
Ebédünk elfogyasztásának helyszínéül az étterem teraszát választottuk, amely egy zárt udvar, és nagyon kellemes mediterrán hatású. Az asztalokon nincs terítő, hófehérek, csak az asztal közepén helyet kapó fűszernövény zöldje és a székek támlájára helyezett vörös pléd töri meg ezt a már-már steril hatást. Minimalista, a szó pozitív értelmében.
Ha bent foglalsz helyet, akkor akár végig is követheted, hogy hogyan készül az étel.
Az ételek kiválasztásánál szükségünk volt némi segítségre, mivel nem érkeztünk határozott elképzelésekkel. Végülis előételnek három különféle tapast választottunk. (A tapas gyakorlatilag harapásnyi falatokban felszolgált ételfajták gyűjtőneve.) Kértünk tejszínes portobello gombát serrano sonkával, tejszínes-fokhagymás spenótot serrano sonkával, és chorizot mézes vörösborban. Ami nekem külön tetszett, hogy a tapasok teljes kiőrlésű lisztből készült pirítóssal érkeztek.
A tejszínes-fokhagymás spenót kellemes volt, nagyon könnyű és enyhén fokhagymás. A tejszínes portobello gomba szintén egy könnyed ízvilágot képviselt, bár ez már kicsit fűszeresebb volt. A legnagyobb meglepetést azonban a chorizo okozta mézes vörösborban. A chorizoról érdemes tudni, hogy meglehetősen csípős is lehet. Ez az volt, viszont egészen elképesztő hatást keltett egyszerre fogyasztani egy csípős kolbászt, mézes vörösboros szósszal. Érdemes kipróbálnod.
Az előétel nagyon bőséges volt, én már majdnem azzal jóllaktam.
Főételnél a fontos paraméterek egyeztetése után, teljesen a séf ajánlására hagyatkoztunk és a következő ételeket kaptuk: grillezett hátszínszeletek gorgonzolás-körtés salátával illetve kacsamájat almapürével és burgonyapürével.
Éppen annyi idő telt el a két fogás között, hogy az előétel kicsit leülepedjen. A grillezett hátszínszeletek gorgonzolás-körtés salátával igazán ízletes volt. A húst gyakorlatilag egyben sütötték meg, majd utána került felszeletelésre. A szeletek között voltak, amelyek teljesen átsültek, de voltak amelyek kevésbé. Tudom, hogy egy igazi ínyenc nem kéri teljesen átsütve sem a bélszínt, sem a hátszínt, de ezt érdemes lett volna egyeztetnünk.
Ennek ellenére a hús nagyon ízletes volt, a körte és a gorgonzola kiválóan kiegészítette. Bár megjegyzem, hogy ha nem szereted ez erőteljes ízű és illatú sajtokat, akkor a gorgonzolával óvatosan bánj, mert elég karakteres ízű sajtról van szó.
A kacsamáj mennyisége elsőre nem tűnt soknak, de érett volt, és telt íze miatt nem esett volna jobban, ha kétszer ekkora mennyiséget tálalnak.
Az almapüré jól passzolt a májhoz, lágyította az ízét. A burgonyapüré egészen bársonyos volt, már-már légies. Az ételek megkomponálása tökéletes volt.
Mire a desszertre került a sor, teljesen tele voltunk, úgyhogy amellett döntöttünk, hogy csak egy desszertet kérünk. Ebben teljesen a séfre bíztuk magunkat, és bizton állíthatom, hogy nem bántuk meg.
Csokoládé marquise-t kaptunk piros gyümölcsökkel és málna sorbet-val. Ez egy csokis, tejszínes édesség, mely szinte fagyasztott állapotában kerül tálalásra. A piros gyümölcsökből készült öntetből kétszer annyi is jöhetett volna, mert isteni volt. Nem volt túl édes, a csoki mellett gyümölcsös is volt. Igazán különleges desszert, kár lett volna kihagyni.
Ami hiányzott kicsit, az étlapról, az hogy legyenek képek az ételekről, mert egyrészt a választást is megkönnyíti, másrészt egy idegen ország ételeinek a neveit olvasva csak, a segítőkész felszolgálók ellenére, nem biztos, hogy jól választunk.
A kiszolgálás udvarias volt, és nagyon figyelmesek voltak.
Összességében egy nagyon kellemes ebédet költöttünk el a Barcelona Tapas Bárban és kicsit közelebbről megismerkedhettünk a spanyol konyhával.
Értékelés
Az ételek minősége: | |
Az ételek mennyisége: | |
Választék: | |
Ár – érték arány: | |
Kiszolgálás: | |
Hangulat: | |
Összhatás: |
Vélemény, hozzászólás?