Mennyei finomság, imádom. Kiváltképp akkor, ha sikerül olyat kapnom, amely hozzáadott cukrot nem tartalmaz és nem túl száraz. Sajnos már előfordult, hogy apró kukacok voltak a füge belsejében. El is ment tőle a kedvem egy időre. De most végre eljött az idő, hogy újra bizonyíthasson és ehhez már nem a boltok polcait kell lesnem.
Szüleimnek van ugyanis egy hatalmas fügebokra, amely már-már fának is beillik. Sokáig csak termett rajt a füge, de nem igazán fogyasztottuk. Aztán próbálkoztunk az aszalógépes aszalással, de nem igazán volt tökéletes.
Most azonban Apukám egy forradalmi újítást vezetett be. A hosszú, meleg őszre való tekintettel a fügék nagy része beérett és már jócskán beköszöntött a fűtési szezon, mire szüretre került a sor.
A hatalmas újítás pedig nagyon egyszerű. A fügéket megmostuk, alaposan megtöröltük, tálcára tettük, a tálcát pedig elhelyeztük a radiátoron. Naponta egyszer megforgattuk a gyümölcsöket. A szinte folyamatos egyenletes hő hatására a fügék 5-6 nap alatt gyönyörűen megaszalódtak. Ekkor levágtuk a szárukat és összenyomtuk őket. Így már egészen úgy néztek ki mintha egy mediterrán országból érkeztek volna.
És hogy mitől finomabb ez az aszalt füge? Édes, mégsem mesterségesen, finom puha, nem száradt ki sem a héja, sem a belseje és, hát mégis csak a miénk.
Vélemény, hozzászólás?