Valahogy így tudnám jellemezni azt a főzést, amelyet elkövettünk a Metro gasztroakadémiáján a minap Bereznay Tamás vezetésével. A csapat egy részét már ismertem, de akadtak új arcok is, akikről már hallottam, követem egy ideje a munkásságukat, de személyesen még nem találkoztunk ez idáig.

Miután Tamás ismertette az általa megálmodott menüt, párokba rendeződtünk, kiválasztottuk azt az ételt amit főzni szerettünk volna, és elkezdődött a munka. Mártival a Mirelle blog írójával, már nem először főztünk együtt, és úgy gondolom, hogy most is remekül szórakoztunk és nagyszerűen tudtunk együttműködni. Bár minden fogás izgalmasan hangzott, mi végül a főételt választottuk.

A menü a következő volt:

• csőben sült feketekagyló salátával
• karfiol krémleves libamájjal és sós körtével
• csirkemell zöld spárgával és széles metélttel
• fehér csokoládékrém bazsalikommal és eperrel

Szívem szerint mindegyik fogás készítésénél elejétől a végéig részt vettem volna. Szerencsére a konyha kialakítása lehetővé tette, hogy figyelgethessük a többieket is. Amikor pedig valami igazán izgalmas dolog készült Tamás mindig invitált mindenkit, hogy nézzük meg mi történik éppen.

Számomra nagyon érdekes volt a karfiol krémleves készítéséhez használt thermomix működése, amely olyan bársonyos állagot eredményezett, amelyet egy botmixer vagy egy turmixgép használatával lehetetlenség produkálni. Vagy a sóskörte elkészítéséhez használt vákumozó és Sous Vide kád. Ezek mind olyan berendezések, amelyeket otthon az átlagember nem használ, mégis nagyszerű belátni a kulisszák mögé és megtapasztalni a működésüket. A különböző konyhai praktikákat pedig győztük raktározni az agyunkban. Például, hogy a libamáj mennyire gyorsan elkészíthető, vagy, hogy egy konyhai fáklya segítségével, hogy lehet gyorsan megszabadítani a paradicsomot a héjától. És az is érdekes volt, hogy a még meleg fehér csokoládé krémbe áztatva a száras bazsalikomot, a krém kevesebb, mint fél óra alatt átveszi annak ízét, és a bazsalikom utána eltávolítható a krémből.

Visszatérve a főétere, a csirkemellet kicsontoztuk, de a bőrét nem távolítottuk el. A húsba zsebeket vágtunk, amelybe a zöld spárgákat elhelyeztük. Ezután kicsit elősütöttük serpenyőben a csirkét, hogy a hús kérget kapjon, aztán ment is be a sütőbe. A köretet csak a tálalás előtt készítettük el pár perccel. A fehér spárgát kissé megpároltuk az újhagymával együtt, hozzáadtuk a friss széles metéltet, és egy tejszínes tojásos mártással gazdagítottuk a tésztát.

Ugye mondanom sem kell, hogy mire elkészültünk már alig maradt hely a gyomrunkban a finom illatoknak köszönhetően, de azért minden fogást végig kóstoltunk. Számunkra is meglepetés volt, hogy milyen ízek kerekedtek ki a végére.

Imádom a kagylót, de csak ritkán fogyasztom mert hitvallásom, hogy az ilyen típusú ételeket legjobb ott kóstolni, ahonnan származnak. Viszont ahogy készült és belengte a konyhát a fehérboros kagyló illata, teljesen olyan érzésem volt, mintha egy mediterrán országban járnék. Aztán az íze teljesen rabul ejtett, akárcsak a saláta, amelynek narancsos-mustáros-olívaolajos öntete annyira ízlett, hogy biztosan gyakran fogom készíteni én is otthon.
A sós körte pazar volt már önmagában is, de a karfiol krémlevessel együtt hihetetlenül jó párost alkottak, aminek csak emelte a színvonalát a libamáj. Az ízek annyira intenzívek voltak, hogy hiába is szerettem volna, nem tudtam többet enni a levesből, pedig igazán nagy leves evő vagyok.

A főételben a spárga dominált, mégsem volt olyan érzésem, hogy elnyomná a többi ízt. A csirke kívül ropogós, belül finom puha és zamatos maradt. Az elején kicsit hitetlenkedve fogadtam, hogy csak sózni fogjuk a csirkét, semmi más fűszert nem adunk hozzá, de be kell látnom, hogy felesleges is lett volna, hiszen így volt tökéletes. Nagyon tetszett a tésztánál bevetett carbonarás megoldás, és a parmezán csak erősítette ezt a hatást.

A desszertben jól érezhető volt a bazsalikom frissessége, és a fehér csoki édessége, amelyet az ízletes, zamatos magyar eper üdesége ellensúlyozott. Mondhatnám, hogy könnyű desszert, hiszen “csak” krém, de attól, hogy nem barna a színe, még csokoládéból készült és mint olyan, hamar eltelíti az embert, kevés is elég belőle, főleg úgy, hogy ennyi finomság előzte meg.

A főzés után kellemesen elfáradva, szuper élményekkel, és téli hassal indultam haza. Még sok-sok ilyet!