Mit vár el az átlag magyar ember egy étteremtől? Legyen ízletes az étel, lehetőleg akkora adag, hogy ne bírja elfogyasztani az egészet, és természetesen mindezt minél alacsonyabb áron. A kulináris élvezet nem fontos, hogy új ízekkel találkozzon az pedig tényleg igazán felesleges, hiszen a jól megszokott magyar ételeket keresi. Ennek nyilván megvan az oka. Főként talán az, hogy nem teheti meg mindenki, hogy étterembe járjon, és ha, mégis beruház rá, akkor a pénzéért jól szeretne lakni, és nem kulináris kalandozásokra vágyik.
Ez a tendencia főleg vidéken ott is inkább a kisebb városokra jellemző, hiszen ott általában a hagyományos éttermeknek van csak jövőjük. Ritka az, hogy egy más nemzetiségű vagy egy gourmet étterem elhódítja a vendégeket a régóta működő csárdáktól. A nagyobb városokban már más a helyzet. Ott kicsit nyitottabbak az emberek az újdonságok iránt, és egy kellően innovatív étterem tulajdonos, akár labdába is rúghat a magyaros éttermek mellett, de lehet, hogy ez a közönség még mindig kevés ahhoz, hogy az étterem profitot is termeljen. Természetesen leginkább a fővárosban kíváncsiak az emberek az újdonságokra. Ott simán megél egymás mellett rengetegféle nemzetiség étterme. Ehhez természetesen az is hozzájárul, hogy a fővárosban nagyon sokféle nemzetiség él.
Hangsúlyozom, hogy az előbbi eszmefuttatásom nem általánosítás, tisztában vagyok vele, hogy vidéken is vannak akik vágynak arra, hogy megismerkedjenek új ízekkel.
Szerencsére azért van néhány bátor étterem tulajdonos, akik mertek nagyot álmodni, és belevágtak olyan éttermek nyitásába, amelyeknek a célpiacát is maguknak kellett megteremteniük. De sikerült nekik és mára már jó néhány kisebb vidéki városban működik hatalmas sikerrel gourmet étterem, amelyek bekerültek a köztudatba. Ilyen a 67 Étterem is. Bár ők nem gourmet étteremként aposztrofálják magukat, hanem „kortárs magyar étteremként”.
A gourmet étterem kifejezés a kulináris élvezetek hódolóinak azt jelenti, hogy különleges ízekkel, textúrákkal találkozhatnak, míg a másik tábor számára azt jelzi, hogy azon a helyen bizony nem fognak jól lakni. Pedig ez nem feltétlenül van így. Egy igazán finoman elkészített, tökéletesen fűszerezett étel esetén nem lehet korlátlan mennyiséget elfogyasztani az adott ételből.
Már régóta készültünk a 67-be, de időről időre közbejött valami, mostanáig. Ezen a szép júliusi estén nekem fogalmam sem volt róla, hogy oda készülünk. Születésnapi meglepetés volt. Szeretek előre felkészülni az éttermekből, és már indulás előtt tudom általában, hogy mit fogok kérni. Ez viszont így most elmaradt.
Az étterem a város középkori eredetű épületében, a Hiemer-házban kapott helyet, így kifejezetten kellemes hangulata van. Természetesen az étteremhez tartozik terasz is, így ki-ki válogathat kedvére.
A pincérek az ételek és italok terén meglepően tájékozottak, bár halkan jegyzem meg ez kellene, hogy a normális legyen. Ha kérdezek egy ételről ne a konyhára rohangáljon, hogy utánajárjon a kérdésemnek, hanem tudjon rá rögtön felelni. Itt ebben nem is volt hiba.
Természetesen itt is van napi ajánlat és á la cart. A vacsoránkat a kettőből válogattuk össze. Előételnek hideg kápia levest kértem házi kecskesajt fagylalttal, Párom erdei gomba krémlevest választott tökmagos pesto-val.
Amíg várakoztunk az ételekre, kaptunk egy kis elő előételt is, ami fűszeres húsgombóc volt füstölt babpürével. Nagyon ízletes volt, bár ez inkább olaj volt a tűzre, mert ettől inkább még éhesebben vártuk az előételünket.
Az én levesem egyszerűen mennyei volt. A fagyasztott tányérban felszolgált kápia levest leginkább egy ízbombához tudnám hasonlítani. Fantasztikusan intenzív íze volt. A kecskesajt fagylalt krémes volt és a kecskesajt íze éppen megfelelően érződött, nem nyomta el a leves ízét. Tökéletes párosítás. Az erdei gomba krémleves szerencsére nem volt túl tejszínes, inkább a gombák ízei domináltak. Minőségi alapanyagból készült, friss vargánya darabokkal.
Az én főételem móricgáti hízott kacsamáj volt „forralt bormártással” burgonyapürével és gyömbéres almakompóttal, Párom atlanti fekete tőkehalat kért hízott kacsamájjal, tortellinivel. Én ismét maximálisan elégedett voltam, nem csak az ízekkel, de a mennyiséggel is. Tökéletesen passzoltak egymáshoz az ízek és a textúrák. A fűszeres, sűrű bormártás, a lágy kacsamáj és a ropogós alma teljesen harmóniában volt. Párom kissé meglepődött főétele láttán, mivel a tortellini, szó szerint egy darab tortellinit jelentett, amit egy szintén ezt az ételt rendelő vendég szóvá is tett. A ropogós zöldbab nagyon jól illett a vaj puha halhoz. Mondjuk a csicseriborsó kicsit kakukktojás volt, de az ízek nagyon rendben voltak.
Mivel az én ételeim meglehetősen laktatóak voltak, így a desszertre már kevés hely maradt a gyomromban. Viszont az étlap átvizslatásakor megakadt a szemem a francia csokoládétortán málna fagylalttal és nem akartam kihagyni, úgyhogy bevállaltam. Párom házi készítésű málna és csokoládé fagylaltot kért. A francia csokoládétorta fantasztikus volt, szinte csak csokiból és mogyoróból állt. A hozzá tálalt házi málna fagylalt nagyszerűen illett hozzá. Persze csak a felét tudtam megenni. Párom fagyijai is nagyon rendben voltak, krémesek, ízletesek, érezhetően jó minőségű alapanyagból készültek és még a kissé puritán tálalás sem vont le az értékükből.
Mivel autóval érkeztünk, így a színvonalas borkínálatot ezúttal nem teszteltük le, de majd legközelebb.
Afelől semmi kétség, hogy minden étel kifogástalan alapanyagokból készült. Annak ellenére, hogy ránézésre nem tűnnek túl nagynak az adagok, én maximálisan jól laktam. Párom tudott volna még enni, főleg a tortellini mennyiségét fájlalta, de abban egyetértettünk, hogy az ízek tényleg nagyszerűek voltak.
Értékelés
Az ételek minősége: | |
Az ételek mennyisége: | |
Választék: | |
Ár-érték arány: | |
Kiszolgálás: | |
Hangulat: | |
Összhatás: |
Vélemény, hozzászólás?